BálintSándorTápén.jpg

Bálint Sándor
(1904-1980)
néprajzkutató, egyetemi tanár

Bálint Sándor emlékét Szegeden utcanév, díj, tánccsoport, cserkészcsapat, több emléktábla és intézmény neve, a kelebiai (Szerbia) római katolikus templomban pedig vitrázs őrzi. Barátja, Scheiber Sándor főrabbi sürgette elsőként, hogy szülővárosa szobrot állítson az európai hírű tudósnak. Ez később megvalósult: szobrai a Dóm tér Nemzeti emlékcsarnokában és a Mátyás téren találhatóak. A Szeged-alsóvárosi Havas Boldogasszony-templomban emléktábla jelzi azt a helyet, ahol a tudós legtöbbször imádkozott, illetve 2005-ben avatott új harangjuk az ő nevét viseli. Bálint Sándor életműve és hagyatéka a Csongrád Megyei Értéktárba is felkerült. Szellemi hagyatékát egykori munkahelye, a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke ápolja, s legkiválóbb végzős hallgatóit Bálint Sándor-éremmel tünteti ki.

Szeged egyik fogadalmi ünnepén, „Vasas Szent Pétör” napján (augusztus 1.) született Szeged-Alsóvároson, paprikatermesztő parasztcsaládban. „Én abból élök, amit életömnek az első tiz esztendeiben ott – persze tudattalanul, de mégis nagyon érzékönyen, ott, Alsóvároson átéltem.” – vallotta később egy nyilvános interjúban. Fölnevelő közege mellett nagy hatással voltak rá tanárai (Cs. Sebestyén Károly, Herrmann Antal, Csefkó Gyula), illetve a Szegeden alkotó írók-költők (Móra Ferenc, Tömörkény István) és Bartók Béla zenéje is. A szegedi piarista gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait a megszállt Kolozsvárról Szegedre menekült Ferenc József Tudományegyetemen folytatta, amelynek 1929-től, hazánk első néprajzi tanszékének megalakulásától, Solymossy Sándor professzor mellett díjtalan gyakornoka, majd tanársegéde, 1934-től magántanára lett. 1931 és 1945 között a szegedi katolikus tanítóképzőben tanított. Figyelemmel kísérte és támogatta a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tevékenységét, ahol többek között Buday Györggyel, Radnóti Miklóssal, Berczeli Anzelm Károllyal került kapcsolatba és barátságba. Nyilvános rendes egyetemi tanárrá 1947-ben nevezték ki a néprajzi tanszékre. 1945-1948 között a Demokrata Néppárt színeiben országgyűlési képviselő volt. A kommunista hatalomátvétel után ezért és vallásos világnézete miatt 1951 és 1956 között elvették tanítási jogát. Több évtizedes rendőrségi megfigyelés után 1965-ben rendszerellenes izgatás vádjával felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, 1966-ban pedig kényszernyugdíjazták.

Kutatásainak két fő iránya volt: szülővárosa múltjának és kultúrájának vizsgálata, valamint a népi vallásosság kutatása. Munkáiban jól érvényesült a néprajz integráló szemlélete és saját szintézis alkotó képessége. Szegedről szóló könyveiben a településtörténet, az építészettörténet, a gazdálkodás, a közlekedés, a vendéglátás, árucsere, táplálkozás, a népviselet, az ipar, a család-rokonság, az emberi élet fordulói, a játék, a katonáskodás, az egészség-betegség, az ünnepek-jeles napok, hiedelmek és a különféle folklorisztikai alkotások egyaránt helyet kaptak.

A vallási élet kutatójaként módszerét a tudományközi megközelítés, a holisztikus szemlélet jellemezte. Bálint Sándor a vallási néprajz magyarországi „úttörői” közé tartozott, az európai tudományosság szintjén is a tárgykör egyik legkiválóbb kutatója, szakértője volt. A vallásos népéletről írott munkáiban a „népi vallás” közösségi jellegét hangsúlyozta, ugyanakkor elsőként vizsgálta e vallásosság egyéni ihletéseit, szervező egyéniségeit. „Nép” alatt nem csupán a parasztságot értette, hanem minden társadalmi réteget és csoportot, amely közösségi jellegű kultúrával rendelkezett. Munkái mára kézikönyvek lettek.

Bálint Sándor életének vezérfonala a hűség volt. Hű volt Szegedhez, szülővárosához, egyeteméhez, meggyőződéséhez, pedagógusi és tudósi hivatásához. Hagyatékát, gazdag könyvtárát és tárgyi gyűjteményét a Móra Ferenc Múzeum őrzi. Ebben gazdára találtak a templomokban, plébániákon, elhagyott padlásokon talált szakrális tárgyak. Rendkívül értékesek a szegedi nagytáj vallásosságához kötődő alkotások.

Bálint Sándor már életében igazodási pont volt sokak számára emberként és tudósként is. A Szeged-Csanádi Egyházmegye által elindított boldoggá avatási eljárás 2012-ben eljutott az ún. pozícióig, azaz a Vatikán illetékes kongregációja elismerte életszentségét, keresztény-humanista életminőségét. Azóta megilleti a „tiszteletre méltó” jelző.